Sok emlékkel és tapasztalattal tértünk vissza augusztus 1-én, a kicsit több mint tíz naposra húzódó boszniai utazásról. Így visszagondolva már mulatságosnak tűnik, hogy mennyire félve indultunk neki az útnak. Az internetes portálok információi megrémítettek. Utunk során viszont egy olyan veszélyes dologgal vagy szituációval sem találkoztunk, amit ezek a weboldalak előrevetítettek. Úgy gondolom, hogy az embereknek már nincs okuk irtózni ettől az országtól. A sötét múlt és a véres polgárháború árnyéka kicsit be-belengte a nyaralásunk egyes pillanatait, de ez nem volt több egy ködbe veszett kísértetnél…

            Mielőtt bő lére eresztem a beszámolót, röviden összefoglalnám a tapasztalataimat: Nem voltak aknák (vagyis ott, ahol jártunk biztosan nem), még csak figyelmeztető táblák se. Kifejezetten jó minőségűek az utak! Ezt főként akkor érzékeltük, mikor visszatértünk Magyarországra és az autónk a létező összes tengelyen, a tér- az idő és az összes dimenzió síkján elmozdult, zötykölődött és bukdácsolt, miközben egy átlagos Somogy megyei egyenesen próbáltunk keresztülhaladni. Boszniában ilyen nem volt, ahol egyenesen mentünk, ott egyenesen ment a kocsi, ahol pedig kanyarodtunk, hegyre mentünk, völgybe szálltunk ott a kocsi puha gördüléssel követte az utat… Kivéve azon a szakaszon az erdőben, ahol direkt a rövidítés szellemében indultunk el egy köves- földes úton. Na az egy rossz döntés volt a maga 30 km/4 órás haladási sebességével, de kárpótolt a látvány.

            Az országban kevés az autópálya, így a fizetős utak is, mindemellett ezeken reális az út díj, nem úgy, mint Horvátországban. Déli szomszédjaink autóvezetési stílusa hagy kívánni valót maguk után, de nem sokkal rosszabb, mint a honfitársainké. Sok a minaret és a muszlim vallású ember, a csadort (khimárt, dzsilbábot vagy nikábot) viselő fehérnép, de akit a vallási különbözőség nem akaszt meg, annak semmi gondja nem lesz velük. Személy szerint nekem felkeltette a figyelmemet a két kultúra és vallás a keveredése, ahol az utcán egyaránt sétálgattak a seggvillantós, patamutogatós nadrágú európai hölgyemények és a „visszamaradott szemléletű” család, a kendőbe, lepelbe bugyolált asszonnyal, a rövidnadrágos fiaival és szintén elfedett lányaival.

            Minden sokkal olcsóbb, többször úsztuk meg a programot költségek nélkül! Amit nem szerencsés csinálnia annak, aki ide tervez jönni: ne váltson előre sok valutát, csak ha talál valami csoda folytán olcsót. Mi nagy szenvedés árán találtunk pénzváltó irodát, ami váltott konvertibilis márkát 170 forintos árfolyamon, míg ugyanez kártyával fizetve, vagy ATM-ből kivéve márkánként 15 forinttal olcsóbb lett volna. Mindenesetre így is kevesebbért tudtunk tankolni, megszállni és étkezni, mint itthon.

            Összesen két főre 105500 forintot váltottunk valutára, euróra, kunára és konvertibilis márkára. Arányosan osztottuk fel a pénznemeket, eurót csak a rafting szállás miatt váltottunk. A nyaralás végén 5 ezer forintnyi kuna kivételével minden elfogyott. Párszor fizettünk bankkártyával pár ezer forintos tételeket, és még a 20 literes benzintankot is sikerült feltölteni a Boszniában vásárolt olcsó üzemanyaggal. Bár kevesebből is ki tudtunk volna jönni, de szerintem ezzel a ~60 ezer Ft/fős összeggel egy kellemes utazási színvonalat tudtunk teremteni magunknak a 10 napra.

Nos, hát akkor kezdjük az elejéről:   
(Térképen is követheted az útvonalat ide kattintva)

 1. nap: Budapest – Paks – Mohács – Eszék - Doboj

            Budapestről indultunk reggel 9-kor. Még beugrottunk hajfestéket venni és kinyomtatni egy összeollózott bosnyák/szerb/horvát utazó szótárt, és az utazási tervet, amit írtam.
            Pakson megálltunk, hogy megnézzük Makovecz Imre által tervezett templomot, de sajnos zárva volt, ahogy a paksi látogatóközpont is.

            Mohácson is tartottunk egy kis pihenőt, hogy felvegyünk egy telekocsin lefixált utast, aki Eszékre utazott a barátnőjéhez… Belgiumból. Kicsit féltünk a „stoppostól”, mivel nem csináltunk még ilyet, és a személyleírása is egy kicsit különc volt. Ezért külön helyekre pakoltuk az értékeinket, de hiába féltünk, minden rendben ment, nagyon kedves és kompromisszum kész ember volt.

            A Horvát határt Udvarnál léptük át, és haladtunk tovább a boszniai határátkelőhely Šamac felé. Ezen az úton nem találkoztunk fizetős utakkal és mindkét határátkelés gördülékenyen ment, mindössze a személyi igazolványunk felmutatásával átengedtek.

            Šamacnál már lebukóban volt a nap, de tovább haladtunk elhatározva, hogy teljesítjük a napi kvótát. Doboj előtt megálltunk egy benzinkútnál megvacsorázni, tankolni, feltölteni a vizes tartályt. Úgy terveztük, hogy kocsiban alszunk, így a benzinkúton meg is mosakodtunk, fogat mostunk, és itt állnék meg egy pillanatra! Ebben az országban az összes benzinkút, főleg az, olyan tiszta volt, amit kevés helyen lehet tapasztalni! Mindenhol készséggel irányítottak a mosdó felé, amit ingyen lehetett használni. Fél mondat erejéig megjegyezném, hogy a kisboltoknál is megengedték ezt, bár ott néha nem a megszokott illemhelyiséggel találkoztunk, hanem a lyuk fölé guggolós fajtával. Mindössze egy akadály állta utunkat, hogy megnyíljon előttünk az "free-wc"-k világa: a nyelvi gondok. Mivel nagyon kevés ember beszél a turisztikai központokon és gócpontokon kívül angolul, így az úti szótár bizonyos helyzetekben elengedhetetlen. Többször vettük hasznát a „Gde je Toalett?” és más hasonló kulcsmondatoknak, az eligazodás sikeressége végett. Ezért senki ne féljen, ha nem beszél angolul… csak bosnyákul vagy szerbül kell. :D

            A benzinkútról tovább indulva beautóztunk Dobojba, hogy csendes alvóhelyet találjunk. Meglepődve tapasztaltuk, hogy célállomásunk egy hatalmas város, ahol elbújni nem nagyon lehet, tovább haladni pedig már nem akartunk, így végül egy út menti fogadóba tértünk be álomra hajtani a fejünket. Pont időben érkeztünk, este tíz felé járt az idő és épp zártak. Nagyon kedves volt a fogadós, adott szobát, választhattunk is. Szállásunknak volt erkélye, fürdője, három ágya, tévéje és még wifije is. Nagyon tiszta és rendezett szoba volt, mindössze 20 euróért/2 fő áron. Másnap akadt egy kis pánik, mert nem találtuk meg elsőre az egyik valutás pénztárcát, de végül ez is meglett.

Tanulság:

1. Ne félj, hogy meg fognak lopni, mert bevonzod a rosszat és megtörténik, még ha igaziból mégse. (?)
2. Ne tartsd egy helyen az értékeidet, de azért emlékezz, hogy hol keresd, ha szükséged van rá.

Itt most megtöröm az élménybeszámolót, mert…

…mert túl sokat kéne letekerned a végéig és úgy elvenném a kedved.

Folyt. köv.